Az emberek többsége számára a vizsla, a németjuhász, a spániel, vagy valami hasonló kutya a mérce, szóval vagy egy õrzõ-védõ munkakutya, vagy egy vadászkutya. 
Na a szánhúzók teljesen mások, és erre a többség sajnos csak akkor jön rá, mikor megpróbál vele együtt élni, mert ilyenkor többnyire a kutya húzza a rövidebbet.
Ezek a kutyák alkalmatlanok házörzõnek, vagy testõrnek, barátságosak az idegenekkel, nagyon önfejûek, önállóak, marha nagy a mozgás igényük, és egész más bánásmódot, nevelést iényelnek, mint a klasszikus fajták. Ha nálunk valaki munkakutyát emleget, valószínûleg elég kevés olyan embert találni, akinek mondjuk egy husky ugrik be elõször, pedig hát például a szibériai télben napi sok-sok kilométeren keresztül szállítani a gazdát, akár családostól, az összes motyójával - ennél keményebb munkát nehéz elképzelni.
Persze van jópár fajta, amik a mi éghajlatunkon jelentõsen gyorsabbak, mint az igazi szánhúzók - különösen a direkt erre tenyésztett keverékek - csak nem biztos, hogy kibírnának egy éjszakát mondjuk télen Alaszkában a szabadban.
Szánhúzós körökben keringenek legendák és rémtörténetek arról, hogyan fogadtak pl olyanokat, akik huskyval akartak kutyaiskolába menni. A nagyokosok túlnyomó többsége szerint, - persze tisztelet a kivételnek - akik az "igazi", "használható" munkakutyákkal foglalkoznak, ezek az ebek buták, nem képesek semmit megtanulni, csak vonyítani tudnak, örökké elszöknek, és amúgy sem jók semmire. Való igaz, hogy aki már látott egyszer olyat, hogy pl egy husky-t, vagy samoyed-et megpróbáltak rávenni csibészelésre, kevés viccesebb dolgot tud elképzelni, de ez még nem jelenti azt, hogy az a kutya buta.

Csak más.

Másra való. Viszont amire való, arra õ a tökéletes!
Egész egyszerûen az õ szelektálásuknál homlokegyenest más szempontok voltak a meghatározók, mint amit az emberek többsége egy kutyánál értékel.
Egy szánhúzónál teljesen elképzelhetetlen, hogy emberrel szemben agresszíven viselkedjen, csakúgy mint a fajtársaival. Nem kell magyarázni, hogy egy eszkimónak a hómezõn, mikor az élete függ a kutyáktól, mit jelentene, ha összeverekedne a falka. (Persze a beltenyésztés, kontraszelekció, stb. már itt is megtette a hatását, de attól még ez lenne az ideális.) 
Mivel ezekkel a kutyákkal többnyire vándoroltak, nem fix településeken éltek, hiába várjuk tõlük, hogy házat õrizzenek. Mivel a nyári hónapokban, mikor nem volt úgymond szükség a kutyákra, gyakran elengedték õket a környéken, és az állatok maguknak gondoskodtak élelemrõl, a szánhúzók többsége - itt megint tisztelet a kivételnek - mindent levadászik, és megöl, ami nála kisebb, és el tudja kapni. És ugyanezen okból sokkal önállóbb, mint más fajták. Mivel egyedül is boldogulnia kellett, mindenrõl van saját elképzelése, soha nem fogja olyan alázattal követni a parancsokat, mint egy klasszikus munkakutya. Hiába várod el tõle, hogy ha leülteted valahová, órák múlva is ott üljön, míg nem kap újabb utasítást. Nem fog ott ülni, még egy percig sem. És nem azért mert buta. Egyszerûen neki más van kódolva, és ez nem változik meg attól, hogy a tajgáról bekerül egy panellakásba.

Ezt az ember vagy elfogadja, és imádja, vagy válasszon más fajtát, bármilyen csábítóak is azok a kék husky szemek!